Kontra György emlékezete

Egy éve halt meg Kontra György, és épp az évfordulóra jelent meg az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, valamint az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Mesterek és tanítványok sorozatában, Franyó István szerkesztésében a barátok, munkatársak és tanítványok által írott emlékkötet. Mindenki nagy-nagy szeretettel, néhányan láttató és jellemző erővel írnak a jelentős pedagógusról, akinek egyebek közt a modern magyar biológiaoktatást köszönhetjük.

Kiváló tudósok, nagyszerű emberek voltak a barátai és a tanítványai, akiknek egy részével Kontráék lakásában a sok éven át havonta megtartott összejöveteleken én is találkozhattam. Szerencsém volt, mert noha nem voltam a tanítványa, felesége, Ilus, a legkiválóbb öt magyartanár egyike a feleségem kollégája volt, és az ő révén kerültem Kontráék szalonjába, amelyben hívők és hitetlenek, Karácsony Sándor követői, misztikusok, racionalisták, kételkedők, valamint a legkülönbözőbb tudományágak és művészetek kiváló művelői a legszebb összhangban fértek meg egymással.

Kontra minden volt egy kicsit: hívő, hitetlen, szellemes, gúnyolódó, áldozatos, szerény, szerénytelen, komoly, fecsegve prelegáló és hallgatag, világfi és háttérbe húzódó csapatmunkás. Rengeteg állása, funkciója és dolga volt, és a műveltsége kimeríthetetlen. Amikor a kétezer év előtti júdeai események kezdtek foglalkoztatni, természetesen hozzá fordultam tanácsért, ő pedig megnyitotta előttem a Bibliával foglalkozó, évtizedek óta gyűjtögetett cédula- és kartotékrendszerét, és alapvető olvasnivalókat ajánlott.

Jó volt vele társalogni bármiről, lényeglátó volt és a fogalmazásban célratörő, a partnerre pedig, ritka erény, odafigyelt. Morális etalon volt, hiteles ember, mondja róla Buda Béla nagyon pontosan. Hívő keresztény volt, emiatt magától értetődően baloldali, a szellem arisztokratája és plebejus beállítottságú lélekcsősz, teszem hozzá.

Sokszor eltűnődtem, ugyan hogy csinálta ez a nagyon művelt, éles elméjű, rendkívül tisztán látó ember, akinek csaknem egész életében a nézeteivel és a habitusával ellentétesen ható világban kellett élnie, hogy soha nem adta fel, hogy csaknem naivan művelte a jót, holott látnia kellett, amit a modern magyar történelemben minden jóravaló embernek tragikusan látnia adatott, sőt még szép eredményeket is elért a maga kitartó, diplomatikusan egyensúlyozó módján. Magas, markáns arcú, az orrát szó szerint fennen hordozó nyugat-európai férfi a kelet-európai vérgőzös, primitív ideológiákat szajkózó dagonyában; mélyen magyar, aki a megélhetési mélymagyarokat megvetette; akiben előítélet a rivális világnézetek vallóival szemben nem volt, és akinek valamely esetleges gyarlóságáról számos szellemes, ekként gonosz barátjától soha nem hallottam.

Amikor 1976-ban megismertem, már súlyos szívbeteg volt, elvileg bármelyik pillanatban meghalhatott volna. Úgy hozta a sors, hogy energikus, fáradhatatlan felesége halt meg előbb. Kontra derűs nemtörődömséggel viselte a rátörő rosszulléteket, legalábbis nekünk ezt adta elő (azt nem tudom, hogy a családnak ebből mi jutott). Minden igazi pedagógus színész is egyben: azt játssza, hogy ő tanár, azt játssza, hogy szerényen és észrevétlenül is kitörölhetetlen példát mutat. Kontra igazi pedagógus volt, annak született, Karácsony Sándor nézeteiben fiatalon voltaképpen magára ismert. Az a gyanúm, ez a színészi alakítás neki magának is megkönnyítette az életet: ez a szarkazmusra, iróniára, gúnyra, rosszmájúságra nagyon is hajlamos férfi magával is elhitette, hogy ő az a toleráns, megértő szolgáló, akinek láttatja magát. Úgy vélem, ilyen játék nélkül nincsen nagyság.

Biztos pont volt az a József utcai, jókora belmagasságú, tágas lakás, ahol időnként harmincan-negyvenen is elfértünk egy-egy izgalmas előadás alkalmával, miközben odalent stricik és prostituáltak kószáltak a vedlett házfalak mentén. A szellem magasából mifelénk mindig hasonló tájékra látni. Akik részesülhettek Kontra György és Ilus kitüntető barátságából, azoknak ez a biztos pont az emlékezetükben mindig megmarad. Ez a konstans strici-világ az utóbbi kétszáz év tanulsága szerint újra meg újra létre szokta hozni a maga szellemi magasát is, csak hogy az élet ne legyen annyira unalmas. Ezzel nyugtatom magam szomorúan, és hogy valóban így legyen, azért Kontra György nagyon-nagyon sokat tett.